nemsokára
még három nap és egy éves lesz a blog. Ennek örömére játékot hirdettem a facebook oldalon, ahol két üveg szörpöt vihet haza a szerencsés nyertes. Gyertek, írjatok!
bodzavirág szörp
Akkor ezennel hivatalosan is körbeértünk termésileg az éven. Tavaly a bodzaszörppel kezdtem a blogot, most is itt van, újra bodzavirág szezon van. Ez kicsit tovább virágzik mint az akác, de azért itt is érdemes még időben menni és szedni és befőzni a virágokat amíg van.
Késő délután mentünk el a bodaszüretes kirándulásra, szinte naplementében fotóztam, kár hogy ezt a kora nyár esti hangulatot nem lehet csak képekkel igazán visszaadni.
A recept majdnem megegyezik az akácéval, ez egy univerzális szörp-recept tulajdonképp.
Hozzávalók:
30 fej bodzavirág
2l víz
2kg cukor
1db citrom
2,5dkg citromsav
A virágokat ismételten nem ildomos megmosni, úgyhogy figyeljünk rá hogy hol szedjük. Egy lábasba pakoljuk őket, ráöntünk annyi vizet hogy ellepje, sőt, a virágok a víz kb négy ötödéig érjenek. Belekarikázzuk az alaposan megmosott citromot is és egy mélytányért a tetejére teszünk az egésznek úgy hogy a víz alá nyomjuk, így a tányérba került víz lent tartja a tányért, a tányér pedig a szirmokat a víz alatt.
Két napra hűvös helyre tesszük, a legjobb a hűtőszekrény. Ha tudjuk, egy nap elteltével kavarjuk át.
Amikor letelt a 2 nap, leszűrjük gézen át és a kapott illatos léhez hozzáadjuk a cukrot és a citromsavat és feltesszük főni. Kb 10 percig rotyog, majd elzárjuk és keletkezett hab, azt lefölözzük. Azonnal sterilizált üvegekbe töltjük és dunsztoljuk.
Készítsetek ti is bodzaszörpöt, egy-egy szelet citrommal és pár jégkockával fantasztikus nyáresti frissítő ital.
akácvirág szörp
és ezennel kezdetét vette a Nagy Szörpszezon, kicsit korábban mint tavaly, de idén szemfülesebb voltam, nem akartam lemaradni az akácról. Mondjuk tavaly se maradtam le, csak akkor még nem hűtöttem az íz-traszferkor a lábast, és megbuggyant az akkor is hasonlóan nyári időben szoba(haha)hőmérsékleten.
A múlt hétvégén a Balaton-felvidéki kirándulás alkalmával szedtem az akácvirágot a fenyőrügy mellett, úgyhogy ismerős lehet a táj. Az akácfák roskadoztak a dús virágzat alatt és a levegő isteni mézes illatban úszott.
A szörp alapreceptet még tavaly adaptáltam Vegavarázs bodzaszörp receptjéből. Kevés vízzel sok virággal nagyon intenzív ízű levet kapunk, ehhez sok cukor jön, tehát aromás és nagyon jól hígítható szörp a végeredmény.
Hozzávalók:
kb 2 liter térfogatnyi* akácvirág
2l víz
2kg cukor
2db citrom
2,5dkg citromsav
A virágfürtöket olyan helyen szedjük ahol nincs autós forgalom vagy túl nagy por, mert megmosni nem szabad, csak a bogarakat kiütögetni. Egy lábasba pakoljuk őket, ráöntünk annyi vizet hogy ellepje, sőt, a virágok a víz kb négy ötödéig érjenek. Belekarikázzuk az alaposan megmosott citromokat is és egy mélytányért a tetejére teszünk az egésznek úgy hogy a víz alá nyomjuk, így a tányérba került víz lent tartja a tányért, a tányér pedig a szirmokat a víz alatt.
Két napra hűvös helyre tesszük, a legjobb a hűtőszekrény. Ha tudjuk, egy nap elteltével kavarjuk át.
Amikor letelt a 2 nap, leszűrjük gézen át és a kapott illatos léhez hozzáadjuk a cukrot és a citromsavat és feltesszük főni. Kb 10 percig rotyog, majd elzárjuk és keletkezett hab, azt lefölözzük. Azonnal sterilizált üvegekbe töltjük és dunsztoljuk.
A selyemfűméz és a napraforgóméz a kedvencem, az akácméz sosem vonzott, de ez az íz, amit közvetlenül az akácvirágokból nyer az ember, ez zseniális!
fenyőrügy szirup
isoldénál olvastam először róla, és végül Mandulasarok régi blogjáról vettem a receptet ehhez az elvileg gyógyhatású sziruphoz.
Fenyőrügy. Méghozzá esetemben lucfenyőből, de lehet ezüstfenyőből is vagy vörösből elvileg, és lehet úgy is készíteni hogy a rügyeket cukorral rétegezzük és három hétig érni hagyjuk...
Kirándulással egybekötött szörp-alapanyag vadászatra indultunk és végül a Balaton-felvidéken kötöttünk ki, talán Tótvázsony határában...
Hozzávalók:
100g fenyő rügy
300ml víz
fél citrom leve
300g cukor
A recept rém egyszerű: szedjél jó sok fiatal fenyőrügyet, akkor jó, ha még nem fás, és kb 3-4 centis és mérd meg mennyi lett. Nekem 670g, úgyhogy 6,7szeres mennyiséget csináltam. A fenyőrügyet a vízzel és a citromlével (beletettem a citromfacsaráskor keletkezett húst is és a magokat is) felforraljuk, fél órát fő (enyémet hagytam kicsit tovább, hiszen sokkal több volt az alapanyag) majd átszűrjük. Hozzáadjuk a cukrot és kívánt sűrűségűre főzzük. Eleinte világos zöldes, majd a sűrűsödéssel sötétedik is.
A 670g rügyből 2,4l szörp lett belőle, de én eléggé beforraltam.
Nagyon finom, friss, gyantás ízű, nyári ital készíthető belőle, de állítólag önmagában a szirup torokfájásra is jó.
orgonalekvár
Gyerekkoromban egy ideig rettenetesen utáltam az orgonát, mert egyszer kitaláltuk hogy megpróbálunk belőle parfümöt főzni, és nemcsak hogy csúnya kudarcot vallottunk, de valami elviselhetetlenül büdös lett az orgona egy idő után a főzővízben, és ennek a szagnak a nyoma kísértett később sokáig amikor egy bokor közelébe értem. Majdnem húsz év kellett hogy kikopjon a szag, hogy elfelejthessem az összes kellemetlenséget, és újra csak a finom illatú, törékeny virágot lássam.
Mikor megtudtam hogy ehető, rögtön felkerült a főzendők listájára, de azért eléggé tartottam tőle hogy megint rettenetes szagok fogják a konyhát uralni, de ez szerencsére nem igazolódott be.
Az orgona - ha lehet - még inkább szezonális, hiszen nagyon gyorsan jön a bimbó, nyílik ki, majd hervad el. Pont el kell kapni a félig-háromnegyedig nyílt állapotot.
Utána nincs más dolgunk csak hogy leszedegessük a virágokat a zöld szárukról. A nyílt virágok egy kis szerencsére pont kicuppannak a milliméteres kis csészelevélkéből, de van hogy az is vele szakad, akkor azt le kell csippenteni. Azt vettem észre hogy egy nap állás jót tett a leszedett virágfürtöknek: a szár kicsit hervadni kezd, és még jobban elengedi a szirmokat.
Ha nem tudjuk azonnal feldolgozni a leszedett fürtöket, érdemes egy tálba tenni őket egymás tetejére, és ilyenkor csak a felső réteg hervad el, az alsók egész sokáig - de másnapig tuti - nem hervadnak el.
A recept alapötletét Makacska receptje adta, ezt variáltam most.
Hozzávalók:
2 liter térfogatnyi pucolt orgonavirág szirom (jól megpakolva)
1,5kg cukor
2 l víz
1 narancs leve
2 citrom frissen préselt leve és magjai
A vizet és a cukrot összekeverjük egy lábasban, és először lassú tűzön kevergetjük amíg el nem olvad, majd forrásig hevítjük. Ekkor beleöntjük a virágszirmokat, és lassú tűzön majdnem a felére beforraljuk. Elzárjuk a lángot és estére pihentetjük.
Másnap beleöntjük a két citrom és a narancs levét és beletesszük egy kis vászonzacskóba a facsarás közben kapott magokat is. Alaposan átkeverjük és közepes lángon egyszer jól átforraljuk (én sokáig forraltam, ezért kicsit viszkózusabb, cserébe kevésbé illatos és a színét is vesztette). Majd sterilizált üvegekbe töltjük és dunsztoljuk.
Az éjszakai pihentetés után a szirmok teljesen átlátszóak lettek, egészen fantasztikus textúrával. Mintha lila mézben sok átlátszó virágszirom lenne.
Ez volt az első kísérletem volt az orgonával, az biztos hogy lesz még máskor is, nagyon izgalmas vele dolgozni de legközelebb biztosan zselésítővel (és akkor kevesebb cukorral), mert itt a hosszú főzés elvette az illat nagy részét. Cserébe alig tudom kifacsarni a kanalat a többiek kezéből.
és egy bónuszkép a gyönyörű fehér orgonáról:
pitypang zselé
Ibolyával szerettem volna ezt kipróbálni legelőször, de hiába jártuk be a Bükkben a lelőhelyet, aztán az alföldön a másikat, sehol nem találtam elegendő mennyiséget. Úgyhogy lemondtam idén róla, de jövőre előre térképezem a terepet.
Most viszont még pont itt a szezonja a gyermekláncfűnek, úgyhogy elmentünk rétre virágot szedni. Jó program, főleg gyerekekkel.
Egy kis fun-fact: az angol neve a pitypangnak "dandelion" ami a francia "dent-de-lion", azaz oroszlánfog szavakból alakult ki, amivel az erősen cakkos leveleit illették.
A neten elég sokféle recept van, de a magyarországiak jellemzően inkább pitypang-mézet készítenek, sok cukorral, zselésítés nélkül, míg a tengerentúlon zselésítő, sok cukros verzió dívik. Kreáltam egy harmadikat: zselésítős, kevés cukros. És egy igen mókás egybeesésként Mandulánál meg pont pitypang szirup készült, érdemes elolvasni!
A dolog a virágbeszerzéssel kezdődik. Egy kisebb zacskónyinál nem kell több, úgysem lehet feldolgozni sokat egyszerre. A virágszedésnél érdemes ügyelni rá hogy tiszta helyről szedjük, és a minél nagyobb fejeket (annál nagyobb a fej, minél vastagabb a szára), hogy haladósabb legyen a munka. Ha lehet, minél kevesebb idő telljen el a virágszedés és feldolgozás közben, mert nagyon gyorsan hervadnak, és minél hervadtabb, annál nehezebb feldolgozni.
Otthon aztán nekiállhatunk a virágszirmok kinyerésének. Elég macerás meló, gyakorlatilag eddigi legsziszifuszibb munkám, de egy idő után itt is jön a rutin. (azért kb öt óra volt bruttó amíg az 1 l mennyiség összejött, de ebben már földön fetrengés is volt a görnyedés okozta hátfájás miatt)
...so this is how I roll:
A virág fejét a bal kezembe fogom (kollázs 2-es képkocka), és ollóval a zöld rész elejénél kb 1/5-d részénél levágom a csészeleveleket a szármaradvánnyal együtt. Ollót letesszük, majd a jobb kezünkbe áttesszük a virágfejet, ami - ha friss - rögtön szét is pattan (3-as képkocka). Ezt kicsit szétterítjük és visszafordítjuk a jobb tenyerünkbe, hogy felül legyen a maradék csészelevél (4-es képkocka), ezt levesszük róla (5-ös képkocka) és mehet a gyűjtőedénybe (6-os képkocka). Igyekezzünk minden zöld részt eltávolítani maradéktalanul!
Sajnos nem lehet elmismásolni a zöld rész leszedését, mert az rettentő keserű. Kipróbáltam több variációt is, hogy leforráztam az egész fejet úgy ahogy van, vagy hogy csak a 2-es képkocka szerint a pitypang fej alsó részét vágtam le, de a végeredmény minden alkalommal: keserű-keserű....
Hozzávalók:
1 liter térfogatnyi virágszirom
kevés víz (kb 3dl)
40 dkg cukor
2 ek frissen facsart citromlé
1 csomag 2:1 dzsemfix
A kapott 1 l-nyi virágszirmot egy edénybe teszem és frissen forralt vízzel leforrázom, úgy hogy pont ellepje. Fedőt teszek rá és egy éjszakát állni hagyom (12 óra) másnap leszűröm és megmérem. 3dl-nek kell lennie, ha kevesebb, kiegészítem vízzel. A kapott zöldessárga "teát" lábasba teszem és beleszitálom(!) a dzsemfix-et. Ne ijedjünk meg, nagyon nehezen oldódik benne a pektin. ezért is szitálom és nem öntöm. Nagy lángon felforralom, folytonosan kevergetve, majd ha zubog, lehúzom a tűzről és beleteszem a citromlevet és a cukrot, és kevergetem amíg nagyjából el nem olvadt a cukor, majd visszateszem a gázra és nagy lángon főzöm még legalább öt percig.
Elzárom a gázt, pihentetem öt percet, ha képződött hab, akkor azt leszedem, ha csak hártyás lett, akkor jól elkeverem utoljára, és sterilizált üvegekbe töltöm. Mehet a dunsztba.
Az íze meg tényleg mint a vadvirág mézé, egy kis üde, friss zöldes íz-tónussal.
rozé zselé
borzselé, már régóta izgatta a fantáziám, de hogy eddig miért is nem jutott eszembe, amikor mindig van itthon ezekből a rozékból mert annyira szeretjük, ezt nem is értem.
Mind a kettő fajta Ostoros rozét szeretem, friss, gyümölcsös, gondoltam hogy ha kerül bele cukor, akkor legyen benne valami ellenpont mind ízre, mind textúrára, úgyhogy citromhéjat csíkoztam még bele.
egy gyors és elronthatatlan recept jön:
Hozzávalók:
egy üveg bor (7,5dl)
egy nagy citrom héja
30 dkg cukor
1-2 csomag dzsemfix 2:1
A citromot alaposan átmosom, majd a citrom csíkozóval lehámozom a héj nagyját, ha nincs ilyen célszerszámunk, akkor zöldséghámozóval vékonyan hámozzuk meg a citromot, és utána éles késsel szép vékony csíkokra vágjuk.
A dzsemfixek különbözőek, úgyhogy érdemes úgy készíteni ahogy a zacskó írja. Jelen esetben:
A bort elkevertem a dzsemfixxel, annyi csomaggal teszek bele, amennyire keménynek szeretném: egy csomagtól remegős, kocsonyás, másféltől már kanalazható, viszonylag szilárd. Mivel több adagot főztem, úgy 1,6 csomagnyi jutott egy üvegre visszaosztva. Ez szerintem már elég.
Szóval elkeverni a dzsemfixxel, majd beleszórni a citromhéjforgácsokat, és nagy lángon főzzünk forralásig. Ekkor beletesszük a cukrot, átkeverjük amíg el nem olvad, és újraforrástól számított 5 percig főzzük, majd elzárjuk a gázt és 5 percet pihentetjük. Alaposan átkeverjük.
Sterilizált üvegekbe merjük (a citromhéjacskákat egyenlő arányba próbáljuk az üvegekbe juttatni) és dunsztoljuk. Majd a borszerető férjünk elől megpróbálhatjuk eldugni, de úgysem fog sikerülni (a próbaüveg tartalma is elillant ma reggelre virradóra).
tavasz
teljes pompájában otthon a kertben, hoztam egy-két képet a fákról:
Meggyfa:
Almafa:
Körtefa:
citromfa:
bár ez csalóka, hiszen ott van a virágok mellett az éppen érő citromok is:
és a füge:
elfelejtettem lefotózni a cseresznyét, a szilvát, vadszilvát; nem nyílik még a birs. A barack meg már elvirágzott.
...és most lehet imádkozni hogy nehogy a mostani fagyok kárt tegyenek mindezekben...
update: elfagyott mind az este...
medvehagyma pesto
magyarázom a bizonyítványom. az úgy volt hogy én rettenetesen régóta készülök már hogy akkor megyek szedni természet lágy öléről sok sok medvehagymát. Aztán a szeszélyes sors három láda piacról megmaradt rámtukmált medvehagymában manifesztálódott, pedig én esküszöm szedni akartam, a két kis kezemmel. a természet lágy öléről, ugye.
Úgyhogy másnap azért elmentünk a szupertitkos lelőhelyre, amihez úgy kaptam a GPS koordinátákat, mint a sorozatokban az FBI ügynökök, kezünkben a tablet, kocsiban a GPS, odanavigáltunk az olyannyira szupertitkos helyre a Gerecsében, hogy alig tudtunk az erdőben(!) leparkolni.
Belehasaltam, fényképeztem, ettük a fiatal medvehagyma levelet. Eb közben bükk-rügyet vadászott, de még nem járt sikerrel (majd később fakadnak csak). Aztán persze jött öt másik család, úgyhogy átadtuk a helyet.
(vissza kellene jönni amikor virágzik... )
Itthon viszont két napja csak darálunk, nincs húsdarálónk, úgyhogy jobb híján egy literes aprítóval megy, kis adagonként.
Az egyik recept alapja gaszronautától származik, kicsit toltam a mennyiségeken:
Fenyőmagos-parmezános medvehagyma pesto hozzávalók:
8 nagy csokor medvehagyma (egy csokor annyi amennyit át tudsz szorosan fogni)
30 deka parmezán (parmigiano reggiano-t használtam, lényeg hogy jó érett, erős ízű legyen)
8-10 deka fenyőmag
10 deka hántolt tökmag
20 deka hántolt napraforgó mag
1 dl tökmagolaj
3 dl olívaolaj + az üvegek lezárásakor
2 ek só
1 tk bors
1 citrom leve
és készítettem még egy másik verziót is:
Pecorinos-diós medvehagyma pesto hozzávalók:
8 nagy csokor medvehagyma
35-40 deka dióbél
30 deka pecorino romano
4 dl olívaolaj + az üvegek lezárásakor
1 ek só
1 tk bors
1 citrom leve
elkészítése egyszerű: a magokat pirítjuk, a sajtot lereszeljük, aztán mindent összeturmixolunk.
Persze ezt így könnyű mondani, de kinek van ekkora turmixa, ugye? Nálam úgy alakult, hogy kb négybe vágtam egy-egy csokor medvehagymát majd kis adagokban aprítottam (a legvége szárát eldobtam), összesen mind a 8 csokornyit, egy nagy tálba gyűjtöttem, aztán a férjem átturmixolta botturmixszal hogy még finomabb textúrájú legyen. Utána a magokat három körben megpirítottam (fenyő, tök, napraforgó), majd azokat is aprítottam, majd a sajtot lereszeltem, az is ment az aprítógépbe. Végül az összes aprított hozzávalót összekevertem egy nagy tálban, hozzáadtam a sót, őröltem bele borsot, facsartam bele citromot és hozzáöntöttük az olaja(ka)t. A második verziónál annyival egyszerűsödik a dolog hogy csak egy nagyobb adag diót kell pirítani, illetve utána kicsit átmorzsolni egy tiszta konyharuhával hogy lejöjjön a vékony keserű hártya nagyja róla.
Egy éjszakát hagytam (alaposan lefedve!) hűtőben állni, nagyon kell az érés neki, elsőre szinte ehetetlen, másnap már igazán finom (és egyre jobb lesz nap-mint-nap)!
Másnap alaposan átkevertem még utoljára majd sterilizált üvegekbe töltöttem (ügyelve arra hogy minél kevesebb légbuborék maradjon) és jól meglocsoltam olívaolajjal (gyakorlatilag ezzel zártam légmentesre).
szolg.közl.
bocsánat ha nem válaszolok a kommentekre, de már egy hete nem tudok kommentelni, rajta vagyunk az ügy javításán, addig is türelmeteket kérem!
(másik: eddig nem is vettem észre hogy volt olyan komment ami itt dekkolt jóváhagyásra (?? nincs jóváhagyás) illetve moderálásra (???) várva. Ezeket most hogy észrevettem, kiengedtem innen, nem értem miért történtek, de ezek szerint néha be kell nézzek ide, hátha benyelt újabbakat)
segítsüti
Idén hatodik alkalommal rendezik meg a Segítsütit, amely jótékonysági süti-árverés, évente kétszer van: ősszel és tavasszal, a szervezők egy-egy alapítványt támogatnak : idén a Gézengúz alapítványt, a befolyt összegekből terápiás, gyógyászati és diagnosztikai készülékeket, segédeszközöket vásárolnak.
A sütiárveréssel kapcsolatosan minden infót megtaláltok itt a tavaszi akció leírásánál.
Az a megtiszteltetés ért hogy most a tavaszi akcióhoz én is csatlakozhattam. Sütiből a legfinomabbat szerettem volna készíteni, az pedig számomra Chili és Vanília féle Lemon bar, ez egy örök Jolly Jokerem ha bárhova sütit kell vinni: nem túl mutatós, de azonnal receptet követel aki megkóstolja. Friss, citromos, krémes, kekszes.
A licitálónak ezt a tuti sütit sütöm meg, de nem is lennék Eszter Befőz, ha nem ajánlanék fel hozzá lekvárt is, rögtön három üveggel:
egy öt citrus
és természetesen egy citromos: borsmentás-bergamott olajos citromlekvár.
személyes átvételre lenne csak lehetőség, de elég tág határokon belül mozgunk, gyakorlatilag egész Pest megye, Kecskemét és Eger környéke fedhető.
Csatlakozzatok ti is!
Májusban indítjuk a "Befőzünk!" akciót, amihez bárki csatlakozhat aki szeretné kipróbálni magát!
Minden hónapban egy dolgot kell befőzni/eltenni/tartósítani és erről a csoportba az adott hónap event-jéhez posztolni, vagy linket betenni.
A kihívás: végig tudjuk csinálni egy teljes éven át?
HAJRÁ!:-)
a link a Facebook csoporthoz: http://www.facebook.com/groups/191048261007447/
(korai madaraknak nulladik hónap is jár)
öt citrus lekvár
Jött még egy láda tarocco típusú vérnarancs is a Granditalia-tól, ismét Szicíliából, az Etna mellől, ebből is marmalade lett, mi más, viszont házasítottam mindenféle más testvérével: navellina narancs, citrom, lime és pomelo. Bevallom őszintén, a legnehezebben a pomelót vagyok hajlandó feláldozni a lekvár oltárán mint gyümölcsöt, azt annyira szeretem, de nem hagyhattam ki, muszáj volt most mégis, hogy feltegye az i-re a pontot.
Hozzávalók egy hatalmas adaghoz:
20 bögre (cup) vérnarancs héjastól cikkelyekbe vágva (ebben volt még navellina is kb két db)
3 citrom leve
3 lime leve
egy fél pomeló
~4 liter víz
~4,5 kg cukor
A narancsokat cikkelyekre vágjuk, és amennyi "cup" narancsunk lesz, annyi vizet adunk hozzá (nekem ez kb 2 liter volt). Hozzátesszük a lábasba a 3 citrom és a 3 lime levét és egy fél pomelót is megpucolva és darabokra szedve. Mellé tesszük muszlinzacskóba a menet közben kapott magokat (citrom, narancs, pomelo) és felforraljuk. 10 percet forraljuk, majd ha kihűlt, hűtőbe tesszük.
Ezt másnap megismételjük: újra felforraljuk, 10 percig forr, és ismét kihűtjük és mehet hűtőbe.
Harmadik nap hozzáadjuk a cukrot is, és először lassú tűzön melegítjük amíg a cukor el nem olvad, majd nagy lángon főzzük addig amíg a kívánt sűrűséget el nem érjük. Nagy adagnál jó sokáig tart, érdemes legalább megfelezni az adagot, tetszésünk szerint variálva a hozzávalókkal, de az itt megadott cukor és a víz mennyisége csak egy hasonló arányú száraz-nedves (lé, narancsdarabok) összetételhez jó.
Az összes citrus beleadta a lekvárba minden pozitív tulajdonságát, úgyhogy egy szuper-citrus-marmalade jött létre, egy sima narancs lekvár hatványozva, több dimenzióban. Édes, savanyúcukorkás, kesernyés és vidám lekvár.
Kóla szörp
leánynevén Fűszer Szörp.
A New York Times-ban olvastam a receptjét még régebben, és azonnal felkerült az elkészítendők listájára. Tulajdonképpen egy virágos-fűszeres szörp a legfinomabb alapanyagokból úgyhogy rettenetesen furcsa amikor a végén mégis megérezni benne a kóla ízét, ami ugye legtöbb esetben egyet jelent a "mű" fogalmával. Megéri kipróbálni!
Hozzávalók:
2 közepes méretű narancs reszelt héja
1 nagy citrom reszelt héja
1 nagy lime reszelt héja
1/8-ad teáskanál őrölt fahéj
1/8-ad teáskanál frissen reszelt szerecsendió
1 cikkely csillagánizs (nem egy egész!)
1/2 teáskanál szárított levendulavirág
2 teáskanál reszelt friss gyömbér
4 centis vaníliarúd, félbevágva
1/4 teáskanál citromsav
400 g cukor plusz 2 teáskanálnyi még hozzá
1 evőkanálnyi barnacukor
(opcionális: 3/4 teáskanál karamellszínezék)
Egy nagy lábasba tesszük az összes reszelt héjat, fahéjat, szerecsendiót, csillagánizs darabkát, levendulát, reszelt gyömbért, vaníliát és a citromsavat, felöntjük 2 bögre vízzel (470ml) és felforraljuk. Amint forr, takarékra tesszük és fedő alatt 20 percig főzzük. Ha kész, átszűrjük duplán tett muszlinon, majd a kapott levet visszatesszük a lábasba a cukrokkal együtt.
Lassú tűzön forraljuk amíg el nem olvad a cukor, majd legalább 5 percig magas hőfokon rotyogtatjuk, és azonnal az előkészített üvegekbe töltjük. Mehet dunsztba.
(háromszoros adagot csináltam, így lett majdnem 2 liter szörp. Érdemes legalább dupla adaggal kezdeni)
Hígítási arány: 1/4 bögre szörp (60ml), 1 bögre szénsavas víz (235ml). Plusz jégkocka, plusz citromkarika.
tehetünk bele színezéket, de akkor már legyünk autentikusak és törjünk bele pár koffeintablettát is.
Szín-összehasonlításképpen a képeken elrejtettünk eredeti kólatermékeket. (Kíváncsi vagyok hogy a sziluettjük is jogdíjköteles-e. )
vaníliás kókuszlekvár
van ilyen, méghozzá kétféle: az egyik féle a Délkelet-ázsiai "Kaya", amit a lereszelt kókusz kipréselt nedvéből készítenek (pl. így), illetve egy egyiptomi (szefárd-zsidó) variáció, ami a lereszelt kókusz húsával együtt készül (pl. így), ez kb a kettő közötti hibrid megoldás, inspiráció még mindig C.F.-től.
Azt hittem kókuszdiót egyszerű lesz venni, de nem, nagyon ingadozó volt hogy hol volt egy üzletben, hol nem, ha volt is, fele rossz volt, ami persze csak utólag derült ki, úgyhogy az eredeti 5db kókuszdió végül négy vásárlásra lett meg (összesen 18db), mert először összeöntöttem a leveket és belekerült egy rossz is, aztán egy napig nem találtunk sehol normális (azaz ami nagyobb mint egy citrom (??) és még lötyög benne a lé) kókuszt két nagy üzletben sem, aztán harmadnap végre lett kókusz, ekkor viszont kiderült hogy a két nappal előbbiek meg már megromlottak, úgyhogy felpaprikáztam magam és nekiindultam hogy addig nem jövök haza amíg nem szerzek most már végre tényleg elegendő jó kókuszt. Este nyolckor viszont végre lett újra, hazavittem, és azt hittem hogy innentől már egyszerű.
Hogy én mekkorát tévedtem!
Piszok nehéz fizikai munka... De már egy dszungellakót megszégyenítve tudok álmomban is kókuszdiót lékelni, törni és belsejét kiszedni és reszelni, úgyhogy már ezért is megérte. IS...
Kókuszdió törésre és a belső kiszedésére van két videó ami jók, ezeket érdemes megnézni. Nekem a következő metódus vált be: a dió végén van három lyuk, ezekből az egyiket könnyen be lehet nyomni, egy vékony, erős, hegyes tárggyal, mondjuk egy kanál végével, vagy én pl. egy koreai (vékony, fém) evőpálcikát használtam hozzá: benyomtam a hegyes végét, ekkor szisszen egyet (jobb esetben. ha nem, akkor már gyanús!), megfordítottam a pálcát és a másik felével addig "véstem" a lyukat, amíg elég nagy nem lett hogy kifolyhasson a kókuszvíz belőle. Ezt érdemes mindig külön-külön pohárba csorgatni és addig nem összeönteni a többivel amíg meg nem győződtünk róla hogy tökéletes állapotú a kókuszdiónk. A levet szűrjük le és őrizzük meg!
Ha kicsorgattuk már belőle a levet, akkor a tenyerünkbe tesszük a diót, a hasával felfele (a három lyuk az egyik vége, a másik csúcsa a másik, ez párhuzamos a tenyerünkkel) és a legvastagabb késünk _hátuljával_ erőteljesen ráütünk, majd kicsit forgatjuk a diót és újra, és így tovább, körbe-körbe ütjük a derekánál és egyszer csak már tompa lesz az ütés hangja, majd bereped, és végül szétesik két félre. Ez már az első ütésnél is megtörténhet, de van hogy vagy háromszor ütöttem körbe mire megadta magát.
Előttünk van két fél dió, ebből a második videón látható módszer szerint tudjuk a legkönnyebben kiszedni a húsát: először bemetsszük a lyuktól a széléig egy ék alakot, azt kipattintjuk, és utána egy rugalmas élű késsel körbefeszegetjük a húst ami ilyenkor legtöbbször egybe ki is jön.
Kint van a húsa, nagyjával most már tényleg végeztünk! ...gondolhatnánk, de még mindig nem! A móka csak most kezdődik!
A fehér húsnak barna széle van, ezt zöldséghámozóval tudjuk leszedni, ami ugye a vajpuha uborkára van optimalizálva, úgyhogy nem kevés erővel tudjuk csak meghámozni.
Ekkor érdemes gyorsan átmosni a fehér húsokat és kicsit megszárítani konyhai törlővel. Daraboljuk kissé össze és már lehet is reszelni. Nekem tekerős sajtreszelőm volt, azzal reszeltem, az se piskóta munka... (hámozáskor ínhüvelygyulladás, reszeléskor pedig vízhólyag lett a tekeréstől(!))
összehasonlíthatatlan a "kókuszreszelék" címen kapható dologgal, ez mondjuk sejthető volt: friss, zamatos, zsíros és illatos!
Mondjuk ez másfél kiló tisztított kókuszhús volt, a receptben 1 kg lesz csak, úgy talán nem lesz ilyen extrém megerőltető.
Hozzávalók:
Kb 2 kg kókuszdió (1 kg tisztított kókuszhús)
800g cukor
2dl víz
2 rúd vanília
5dl almapektin
A kókuszdió levét, a vizet és a cukrot feltesszük egy lábasba főni. (Ha nagyon kevés lé jött ki a diókból, akkor lehet egy kis vízzel pótolni, ez nagyon függ a kókuszdiótól, van hogy vagy egy deci kicsorog, van hogy alig egy kevéske. Nekem 1,8dl lett csak kb az 1 kg-ra átszámítva. Feltételezem hogy jobb kókuszdiókban több van. Ha nagyon több leve lenne, akkor csökkenthetjük a víz vagy az almapektin mennyiségét is akár.)
Sűrű keverés mellett felforraljuk, fölét leszedjük, majd beletesszük a két félbevágott vaníliarudat a kikapart magjaival együtt, majd cukorhőmérővel nézve minimum 105°C fokosra hevítjük, ekkor már sűrűsödni is kezd a szirup. Hozzáadjuk a reszelt kókuszdió húst és az almapektint, átkeverjük és felforraljuk. Nagy lángon főzzük, sűrűn kevergetve legalább 10 percig. Érdemes cukorhőmérővel dolgozni, mert nem nagyon lehet a kókuszreszelék miatt látni a hagyományos módszerekkel a gélesedési pontot. Minimum 104°C fokos legyen, akkor már nagyon nem tévedhetünk.
Ha ezt a hőmérsékletet elérte, kiszedjük belőle a vaníliarudakat, felforraljuk újra, és még utoljára jól átkeverjük és azonnal üvegekbe töltjük. Mehet a dunsztba.
A végeredmény pedig? Hiába fogadkoztam közben hogy többet én ilyet soha, azért a vaníliás kókusz az vaníliás kókusz, nincs mese... A Bounty tölteléke valami unalmas fűrészpor ehhez képest. (Férjem este még az üvegek töltésekor rácsapott a lekvárfőző edényre és csillogósra kikanalazta az utolsó kókuszreszelék morzsát is.)
karamellizált narancs lekvár Earl Grey teával
A narancs a citromokkal együtt jött Szicíliából, navelina típusú mézédes, kezeletlen. Nem sok maradt lekvárt készíteni belőle, gyakorlatilag eltűnt a láda fele mire hozzákezdtem. Lédús, aromás-édes. A lekvár a citromos testvére, szinte ugyanúgy kell elkészíteni. Ez is egy C.F. által inspirált lekvár.
Hozzávalók:
Kb 1,2kg narancs (az ebből préselt 5dl lé)
1,1kg + 200g cukor
5dl almapektin
2 + 2dl víz
2 szép narancs
4 púpos evőkanál Earl Grey tea
1 citrom leve
A narancsokat megmossuk, majd a kiválasztott két szép narancsot nagyon vékony cikkekre felvágjuk és feltesszük kis lángon egy edénybe a 2dl vízzel és 200g cukorral főni. Gyakran kevergetjük és addig főzzük amíg a narancsszeletek áttetszőek lesznek és szinte teljesen elfő a leve, majd hagyjuk karamellizálódni.
Kifacsarunk annyi narancsot hogy 5dl levet kapjunk, és ha van magja őrizzük meg vászonzacskóba téve (nekem nem volt) amit a főzéskor a lábasba teszünk.
A kapott 5dl narancslevet, 5dl almapektint, 1,1kg cukrot és a citrom levét a karamellizált narancscikkekhez adjuk, és felforraljuk. Legalább 15 percig nagy lángon főzzük, de tényleg óvatosan, mert nagyon habzik. Az alábbi képen látni hogy az alig két liternyi lekváralapanyag a 14 literes lábasom legtetejéig feljött, sőt ha nem veszem vissza a láng erősségét, szerintem ki is futott volna.
Közben készítsük el a teát a szemünket a lábason tartva: 2dl vizet forralunk, bele a 4 púpos evőkanál Earl Grey teafű, amit 3 percig áztatunk, majd leszűrjük, és a forrásba lévő lekvárunkhoz adjuk. Még újra felforraljuk és ha kell, akkor addig főzzük még amíg a kellő sűrűségű nem lesz. Kicsit jobban beforraltam mint a citrom lekvárt, mert úgy gondoltam ehhez inkább sűrűbb állag illik.
Ez egy sűrű, édes, teaaromájú, kissé karamelles lekvár. Aki a kesernyésebbet szereti, tegyen bele több narancshéjat, vagy válasszon kevésbé édes narancsot, illetve a hozzáadott cukor mennyiségét is lehet csökkenteni kicsit.
mentás bergamottolajos citromlekvár
kissé kalandosan indult a dolog, ugyanis eredetileg bergamott marmalade-et szerettem volna készíteni, volt is nagy utánajárás, de nem sikerült, valószínűleg lemaradtam a szezonjáról, így be kellett érjem sima citrommal, de nagy szerencsémre pont belefutottam egy szállítmány kezeletlen szicíliai citromba, úgyhogy a héten kedden szüretelték a napfényes Dél-Olaszországban, én meg vasárnap már lekvárrá is főzhettem.
Persze a bergamott még így se hagyott nyugodni, úgyhogy vettem tiszta, préselt olaj formájában és borsmentával párosítottam.
Hozzávalók:
Kb 3kg citrom (az ebből nyert 1l préselt lé)
1l almapektin
2kg cukor + 400g cukor
4 + 2dl víz
6db szép citrom (lehetőleg kezeletlen)
4 nagy evőkanál borsmenta (teafű. ne filteres)
6-10 csepp bergamott olaj
A hat citromot felvagdossuk minél vékonyabb cikkelyekre (úgy mint itt) és feltesszük 4 dl vízzel és 400g cukorral lassú tűzre. Addig főzzük amíg kissé átlátszó nem lesz a héj része. Oda kell figyelni, kavargatni kell; a végén, amikor már nincs sok leve, könnyen lekap az alja.
Közben kifacsarunk annyi citromot hogy 1l levet kapjunk. Nem szűrtem, csak a magokat távolítottam el belőle: az összes magot és hártyamaradékot (ami lényeréskor a facsarón marad) összegyűjtjük és muszlinzacskóba helyezzük.
Ha a citromcikkelyek már elég jól átfőttek, hozzáöntjük az 1l citromlevet, az 1l almapektint és a 2 kg cukrot, és beletesszük a muszlinzacskót a magokkal. Amíg a cukor el nem olvad, lassú tűzön főzzük, majd nagy lángra tekerjük és néha megkeverjük. Nagyon habzik, úgyhogy érdemes eleve sokkal nagyobb lábasban kezdeni. Lefölözzük ha kell, majd újra forrásra visszük legalább 10 percig.
Közben készítünk egy borsmenta főzetet: a 4 nagy kanál borsmentát 2dl lobogó forró vízbe tesszük, hagyjuk 5-10 percig állni majd leszűrjük.
A lekvárból kiszedjük a muszlinzacskót, beleöntjük a borsmenta főzetet és belecsepegtetjük a bergamott olajat, még egyszer felforraljuk, majd az előkészített sterilizált befőttesüvegekbe töltjük és dunsztoljuk.
A végeredmény egy igazi karakteres lekvár. Kesernyés, citrusos, nagyon aromás és illatos. Fel kell nőni hozzá.
mangó-maracuja lekvár
Amíg tél van, addig egzotikus lekvárok, nyáron úgyse lesz idő kísérletezni ilyenekkel. No meg nem utolsó sorban azonnal ezen a lekváron akadt meg a szemem amikor belelapoztam először Christine Ferber könyvébe. Nem egy olcsó mulatság, ráadásul nehezen lehet jó mangóhoz jutni, mert az akciós, olcsó mangók általában zöldek, utána meg inkább csak hirtelen meglottyadnak, de most még a Culinarisos drága (de általában hatalmas, zseniálisan finom "ready to eat") nagy mangói is befuccsoltak, mert valószínű fagy érhette szállítás közben, és barnultak. A lekvárba márpedig tökéletes gyümölcs kell, hiszen az eredeti íz hatványozódik sokszorosára, tehát ha közepes, vagy rossz már a kiindulási alap is, akkor szörnyű lesz a lekvár is. Nagy szerencsémre a Culinarisban voltak olyan korrektek hogy becserélték a rossz mangókat és választhattam helyette másikakat (meg biztonsági tartaléknak vettem még plusz kettőt).
Maracuját, avagy passió gyümölcsöt most ettem életember először, de elég furcsa volt, hiszen az ízét már az ember a sok maracuja-ízű ital és rostos üdítő miatt már régóta jól ismeri, ugyanakkor (szerencsére) nem sok köze van hozzá. Féltem is kicsit kóstolás előtt, hiszen én elvileg nem szeretem a maracuja ízt, de mikor megkóstoltam rájöhettem hogy igen, ez ISTENI, és most már tudom hogy mi az amit olyan harmatgyengén és szánalmasan próbálnak az "ízű" italokban utánozni... Nagy akaraterő kellett hogy ne egyem meg mind.
Hozzávalók:
10 szem maracuja
4 nagy, érett mangó, minél édesebb és egészségesebb példány (kb 1,6-1,8kg)
2 citrom leve
700 g cukor
2,5dl almapektin
Szerencsére a chiliszósz készítésekor sokkal több almapektint csináltam, és azokat is eltettem üvegekben dunsztba, így volt feleslegem amit pl itt is felhasználhattam. Ha van rá igény, csinálok a pektinről is külön posztot.
Az eredeti recepthez képest kevesebb cukrot és több citromot alkalmaztam, mert tudom hogy kissé édesebbre szokta C.F. készíteni a lekvárokat (legalábbis eddig amiket kóstoltam) mint az ízlésem.
Maracujákat felezzük, kikaparjuk a magjukat, vigyázva hogy a levét is felfogjuk közben. Mikor kaparjuk, ügyeljünk arra hogy csak a magokat kaparjuk, a tartó kis kocsánykát ne. Kanállal egyszerű. A mangót meghámozzuk, felkockázzuk és a maracuja mellé tesszük. Lábasba tesszük, belecsavarjuk a citrom levét is és hozzáadjuk a cukrot. Lassú tűzön felforraljuk, eleinte sűrűn kevergetve amíg a cukor fel nem oldódik, de utána csak óvatosan hogy ne nagyon törjük a mangót pürévé. Ha felforrt, elzárjuk. Lefedjük papírral (sütőpapírból vágunk egy akkora kört mint a lábas fedele és azt közvetlenül a készülő lekvárunk tetejére helyezzük, ezzel megakadályozva hogy bőrösödjön/oxidálódjon) illetve rátesszük a rendes tetejét is és hűtőbe tesszük egy éjszakára.
Másnap felforraljuk lassan, leszedjük a képződött habot (nagyon macerás, hiszen a magok is ott úsznak és forró) majd hozzáadjuk az almapektint és újra forraljuk, amíg át nem megy a kanál teszten (azt hiszem ezekről is készítek majd posztot). Ez elég hamar bekövetkezik, kb 5-10 perc. Üvegekbe töltjük és dunsztoljuk.
Az egész e-napi forralásos rész viszonylag gyors, úgyhogy érdemes már előre sterilizálni az üvegeket és csak melegen tartani addig,
... aztán másnap nagy gyanútlanul belekóstolunk, és döbbenten kapaszkodunk a befőttes üvegbe. Bár nem tudom miért csodálkozom, hiszen két ilyen finom gyümölcsből predesztinált volt a kulináris gyönyör... Egy kiskanál szelídített egzotikus trópusi vihar. Azt hiszem ez igazi magában-megehető lekvár. Vagy maximum egy kis tejszínfagyit tudnék elképzelni hozzá.
Bálint napra sok szeretettel
addig is amíg nem lesz új poszt: azoknak akik tartják és azoknak akik nem tartják. Imádom a kora tavaszi illatfelhőt amiben úszik ilyenkor a lakás...
chiliszósz
zöldre vágytam. nagyon sok zöldre. meg pikáns csípősségre. elővettem a chilizselé receptjét, és nekiálltam megcsinálni zölden. A név maradt.
...így lett golden almából (granny smith még jobb lett volna), és zöld hegyes erős paprikából, lime-al, rozmaringgal és fokhagymával. És a forralást hamarabb abbahagytam hogy folyékonyabb maradjon hogy be lehessen vele kenni húst sütéshez, vagy salátára csorgatni...
...vagy lehessen például rákot mártogatni bele:
mint látszik, hiába az igyekezet, az almapektin ennyi forralástól aranyszínű lesz, a paprika pedig elveszti a színét. Lehetne készíteni szép zöldet is, de ahhoz nagyon rövid forralás kellene, úgy viszont már csak a mesterséges zselésítőanyagok segítenének.
De mondanom sem kell, az ízén persze mit sem változtat... felségesen pikáns.
